Fodor Pál, az MTA TTI tudományos főmunkatársa előadásában az Oszmán Birodalom expanziós politikájában már a kezdetektől érzékelhető három, egymással párhuzamosan működő célkitűzést elemezte.

Az iszlám nemzetközösségben már a 13. században megszületett az a tétel, amely szerint az iszlám egyetlen vallási-politikai egységet alkot, ennek ellenére a muszlim világot a politikai széttöredezettség jellemezte, s a helyi dinasztiák igyekeztek saját magukat legitim hatalomként feltüntetni. Ezen a helyzeten próbáltak az oszmánok úgy változtatni, hogy a szent háború (dzsihád) egyetlen letéteményeseként módszeresen felszámolták a kis-ázsiai török fejedelemségeket, hogy aztán egyetlen birodalomba olvasszák az iszlám nemzetközösséget.

Az oszmánokat második céljuk elérésében, vagyis a bizánci nemzetközösség leigázásában nem csupán ügyességük és szervezettségük segítette, hanem a bizánci civilizációt emésztő belső gondok is. Bizáncnak ugyanis a 13. század második felétől az államhatalom válságával kellett szembenéznie. Az iszlám–keresztény szimbiózis fejlődését segítette az, hogy a bizánci nemzetközösség nagy részét a rend és a biztonság iránti vágy az oszmánok oldalára állította. Ráadásul a görögök és törökök már a 11. századtól együtt éltek Kis-Ázsiában, az ortodox és a muszlim vallás között is számos strukturális hasonlóság állt fenn. Az előadó példákkal alátámasztva cáfolta azt a közhellyé vált nézetet, miszerint Konstantinápoly bukása után Moszkva lett volna az ortodox világ központja. (Hivatalos keretek között Isztambult továbbra is Kosztantinije névvel illették, II. Mehmed maga is baszileusznak illetve autokratórnak neveztetett, és basziluszként iktatta be Gennadioszt Konstantinápoly pátriárkájának.)

Az oszmánok előtt harmadik célként az egyetemes római birodalom helyreállítása, vagyis a latin világ meghódítása szerepelt, ennek védelmét pedig a 15. század közepétől lényegében önvédelmi harc keretében Magyarország látta el. Fodor Pál előadása végén az 1456-os nándorfehérvári ostrom fontosságát két szempontból is hangsúlyozta: egyfelől az oszmánokat a vereség arra sarkallta, hogy az iszlám világ elérhető földjeire, illetve a bizánci birodalom maradék államaira koncentráljanak hódításaikban, másrészt a magyarok törökökkel szembeni kitartása lehetővé tette, hogy Nyugat-Európa keresztény államai továbbra is zavartalanul fejlődhessenek.